"Nem múlnak el ők, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség

Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben.
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.

Szemünkben tükröződik tekintetük még,
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként."

/Juhász Gyula/